MENÜ

fogadj örökbe

1×1 ötletek

égi grafika

Rajzok a város felett

2013-04-12 Views: 3525 ÉPÍTÉSZET, L

Halászbástya és a trágyadombok

Igencsak nehéz lenne kitalálni, mi közük a címben szereplő dolgoknak egymáshoz. A kapocs, a Vasárnapi Újság 1906 április elsejei számának egyik írása, ami a dátum ellenére nem áprilisi tréfa. Egy kis csavar azonban mégis van a 107 évvel ezelőtti újságcikkben, melynek címe: A Halászbástya építkezései.

“Nem mondhatja senki, hogy ez a mi szép fővárosunk túlságos lassúsággal halad. Sőt ellenkezőleg büszkélkedni szeretünk vele, hogy az európai kontinensen csak Berlin az, mely a fejlődés tempójára nézve vele összehasonlítható, azontúl pedig csak az amerikai városok. És bizonyos tekintetben Berlint is messze maga után hagyja Budapest. A porosz főváros csak kifelé terjed. Új és új városrészek keletkeznek … de a város belseje nem, vagy alig változik. …

Mi nálunk pedig nemcsak terjedelemben mutatkozott a fejlődés. A város nemcsak hogy megnőtt, de meg is változott. Nemcsak az történt, hogy beépítettek oly területeket, melyek szántóföldek voltak előbb, hanem lebontottak és újra építettek, szabályoztak és széppé tettek egész városrészeket.”

Így kezdődik ugyanis az újságcikk, ami nagyrészt a főváros átalakulásáról, a budapesti építkezésekről szól, nem az 1902-ben elkészült Halászbástyáról. Nem kell megijedni, nem Ádámtól és Évától kezdődik a történet. A rövid cikk lényege éppen az, hogy milyen gyorsan történtek ezek a nagy változások.

“Egy emberi élet bizony nem nagy idő egy ilyen nagy város életében s mégis mekkora változást láttunk fővárosunkban mi is, a kik még nem is vagyunk aggastyánok.”

Ez az 1837-ben készült térkép távolabb repít a múltba, de segít elképzelni, mit is láthatott az 1906-os újságcikk  írója, akiről tudjuk, hogy egyáltalán nem öreg (hisz még nem aggastyán). No, de lássuk az újságíró visszaemlékezését, a cikk folytatását, amiben azok a bizonyos trágyadombok is felbukkannak majd valahol Budapesten – persze nekünk, a város mai lakosainak már igencsak furcsa helyen.

“Emlékezünk még a szemétlerakó gödrökre a Duna-soron, ott, a hol most a Hungária-vendéglő áll.”

A Duna-sor, azaz a pesti dunapart az itt kikötő hajók romlandó rakományaitól, a megpihenő állatok szagától, az ide folyó szennyvíztől – és ahogy azt olvashattuk – a szemétkupacoktól igencsak orrfacsaró, piszkos része volt sokáig a városnak.

A fenti képen a mai Petőfi tér környéke látható az ortodox templommal.

“Emlékezünk arra a vigályos akácza erdőcskére, mely ott terült el, a hol most az Andrássy-út külső villa-sora vezet s a melynek peremén sorban állottak a szomszéd majorosok trágya-dombjai.”

Előkerültek tehát azok a bizonyos dombok is.  Bár a felső térkép négy évvel az újságcikk megírása után született, jól összehasonlítható vele a már látott, 1837-es térkép kinagyított részlete, amin be is jelöltem a Városligeti fasort. Az 1910-es térképet böngészve egyébként már sok ismerős térre és utcára bukkanhattok.

“Emlékezünk a tágas kecskelegelőre, mely ott terült el a mai Almássy tér tájékán s a hova lapdázni jártunk, mint gyermekek.”

Hogy könnyebb legyen tájékozódni, a már ismert térképeken a mai Szabadság tér helyén álló Újépületet, a Király és Nagymező utca sarkán ma is látható templomot és a Városmajori fasort emeltem ki. Az Almássy tér 1879 óta létezik, az Almásy család egykori birtokán alakították ki.

“De az ifjabbak is emlékeznek a nagy átalakításra, mely a város belsejében ment végbe. Az Andrássy-út és a külső-kőrút kedvéért egész utczákat romboltak le, hogy a viskók helyébe paloták emelkedjenek…”

A Budapest 1870 körüli állapotát bemutató rajzon piros vonalak jelzik az 1880-as években kialakított Erzsébet körutat, ami a teljes, 4141 m hosszú Nagykörútnak a Király utca és a Blaha Lújza tér között húzódó 764 m-es szakasza.

A Vasárnapi Újság cikkének utolsó bekezdésében aztán újra visszakanyarodik a szerző a Schulek Frigyes tervei alapján épült Halászbástyához. Megtudjuk, hogy azért különleges ez az építmény, mert a megismert nagy fővárosi átalakítások során nem születtek olyan épületek “melyeknek hasznossági czéljuk semmi s csak arra valók, hogy díszítsék a várost”.

A Halászbástya azonban ilyen ékessége a budai várnak. “Olyas dolog, a minővel ritka város dicsekedhetik egész Európában s a melyet nem fog elfelejteni egyetlen idegen sem, a ki megnézi.

Az idézetek forrása a Vasárnapi Újság 53. évfolyamának 13. száma – epa.oszk.hu.

Tetszett? Mutasd meg másoknak is!
Share on FacebookGoogle+Pin on PinterestShare on LinkedInTweet about this on TwitterEmail to someonePrint this page

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Mit szólsz hozzá?