“Na hiszen meglátszik, hogy ez az első szoborleleplezés Pesten, nem is értenek hozzá!” – zúgolódott a tömeg. Pedig több mint 22 évig vártak rá, fél évvel a nagy esemény előtt az ünnepség aprólékosan megtervezett programja már újságban is megjelent, és mégsem ment minden simán.
Íme egy kis részlet a Vasárnapi Újságban 1868. októberében megjelent programtervből: ?? A Józseftér az ünnepély alkalmával elzáratik, és oda csak a hivatalos és külön meghivó jegyekkel ellátott egyének bocsáttatnak be…. A szobor talapzata az ünnepély napján vörös, fehér, zöld függönyökkel beborittatik oly módon, hogy azok rögtön eltávolithatók legyenek?. szertartásmester ? Halbig szobrászhoz fordul, kinek intésére a szobor feletti ? függöny leesik és a szobor látható lesz. ?
De nem lett látható, pontosabban az a makacs lepel sehogyan sem akart lejönni József nádor szobráról 1869. április 25-én a mai József nádor téren. (Korábban József tér, József főherceg tér.) Pedig a nagy napon, a korabeli beszámoló szerint ?Húszezer ember negyvenezer szeme feszülten várta, mi fog történni.?
A rendezőbizottság gondos terve szerint a szobor köré levert oszlopokon lévő lepel sátorszerűen takarta volna a ?legmagyarabb Habsburg? emlékművét. Johann Halbig, a szobor alkotója azonban úgy képzelte, hogy magára a szoborra kerüljön a lepel, melynek kapcsai egy zsinór meghúzásával szétnyílnak és így az lehullhat. Ehhez ragaszkodott. Bár ne tette volna, mert a kapcsok túl szorosak voltak, Halbig a müncheni szobrász pedig hiába húzgálta a zsinórt, a lepel elakadt, a negyvenezer szem meg nézhette hogyan ráncigálják le a leplet a szoborról.
Másnap mégsem erről a kellemetlenségről beszélt a város, hanem az volt a legfontosabb téma, ki volt ott és ki nem. Úgy tartották csak a királyi pár koronázási ünnepsége volt a nádor szobor avatásához fogható nagy esemény. A legeslegfontosabb vendég éppen a királyi pár volt, I. Ferenc József Erzsébet királynéval és ott volt József főherceg is, a nádor fia. De jelen volt mindenki, aki számított akkortájt. A beszámolók sorra vették, hogy a teret szegélyező házak erkélyein ki melyik hírességet fedezte fel. Az egyik erkélyről Liszt Ferenc is végignézte a várva-várt nagy eseményt.
Bizony igen nehezen jutott el idáig a város, pedig már 1847-ben a nádor halála után megszületett a szoborállítás terve. Meg is rendelték a szobrot egy müncheni szobrásztól, nem Halbigtól, hanem egy másiktól. A forradalom miatt azonban majd csak 1857-ben foglalkoztak újra a nádor leendő emlékművével. Ekkor már Halbig volt a szobrász és 1860-ra elkészült a szobor, a téren a talapzat is, készen állt mindenki az avatásra. Az alkotás a régi városháza udvarán várta, mikor kerülhet a helyére. Az uralkodó azonban csak 8 év múlva adta áldását felállítására.
Végül tehát felharsanhattak a trombiták, a dobpergés, eldördülhettek Budán a Gellért hegyen és a várban az ágyúk, zúghatott a város összes harangja József nádor tiszteletére, akinek oly sokat köszönhet a főváros. Az avatási ünnepély után a “közönség ‘birtokba vette’ az addig a pestiek szeme elől is elrejtett szobrot, miközben – mint a szemtanúk feljegyezték – letaposta a pázsitot, a teret pedig beborította eldobált belépőjegyekkel.“
Na, de mi van azzal a jobb lábbal? A város első nem egyházi témájú szobra a kritikusok nagy részének tetszett. Vita volt ugyan arról, jó felé néz-e a szobor, megfelelő felirat került-e a talapzatra, nem túl díszes-e a szerény nádor szobrának palástja, és vita tárgyát képezte az előre lépő láb is. Voltak, akik úgy gondolták, bizony kissé nagyra sikeredett a jobb láb.
Azt javaslom, kerekedjetek fel mielőbb és nézzétek meg saját szemetekkel, ti milyennek találjátok. Jó lesz igyekeznetek, mert ha minden igaz, újra pihenni tér egy időre a szobor. Mélygarázs épülhet ugyanis a József nádor tér alá, és a munkálatok ideje alatt restaurátorok szépítik majd meg a város egyik legrégebbi köztéri szobrát.
Itt olvastam utána: bfl.archivportal.hu, epa.oszk.hu, hu.wikipedia.org, mult-kor.hu
Címkék: Budapest, első, József nádor szobra, József nádor tér, mélygarázs, szobor, V. kerület
