Már két éve épült, és csak 10 nap volt hátra a befejezésig, mikor is tűz ütött ki és hatalmas pusztítást végzett a majdnem kész csarnokon.
“Alighogy hozzáfogtak a munkához, Gerb odaszólt Hofnerhez, hogy hozzon neki egy ólmozóvasat, amelyekből egy kályhában többeket forrón tartottak. Amikor a fiú ennek a parancsnak eleget tett, felborította a kályhát, az abban lévő parázs a kátrányozott faburkolatra szóródott, és még mielőtt a munkások elejét vették volna a veszedelemnek, tüzet fogott a tetődeszka. Néhány pillanat múlva a lángok a tetőzet minden irányában elharapództak. A megrémült munkások ahelyett, hogy hamar vizet kerítsenek, és az oltáshoz fogjanak, eltávoztak a tetőről, és lent az utcán szóltak néhány idegen embernek, hogy odafönn ég.“
Bár a váratlan esemény miatt csak december 10-én készült el hivatalosan a Központi Vásárcsarnok, és az ünnepélyes megnyitóra is még csaknem 3 hónapot kellett várni, de a Vasárnapi Újság már november 22-én körbevezette olvasóit az épületen.
“A csarnokba a Csepel-rakpartról vasút fogja az árúkat szállítani, az alsó rakpartról pedig az alagúton át fogják a központi vásárcsarnok pinczéjébe a parti kikötőbe érkező árúkat kézi kocsik segélyével behordani.”
“A vámház-körúti főbejárónál továbbá széles kocsiút megy belé, mely az egész csarnokon áthaladva, a csillag-utczai kapunál végződik, határt képezve a nagyban árusításra szolgáló és a kicsinyben adás-vevésre szánt területek között.”
” … a központi vásárcsarnok két főrészre oszlik: a főcsarnokra és az ú. n. baromfi-csarnokra.”
Az egykori Csillag utca, ma Csarnok térre néző, földszintes épületrészben folyt a baromfi-és tojáskereskedés. A főcsarnokban a középső kocsi út Pipa utca felőli részén kiskereskedők árulták portékáikat, a Sóház utca felőli terület pedig a nagykereskedőké volt, ide érkeztek az áruszállító vonatok. A középen futó kocsiutat csak éjszaka használták, hogy áruszállítással ne zavarják a vásárlókat.
“A pincze egyrészt raktározási czélokra szolgál s e végből ? vasvázra erősített sodrony hálófalakból készített pinczerekeszek készültek, melyekben az árusítók készleteiket tarthatják. A hosszabb raktározásra szánt, vagy könnyen romló élelmi czikkek biztos eltartására szolgál az ugyancsak a pinczében elhelyezett hűtőkamra ?”
A “hűtő-gépek hajtására, a 8 villamos felhúzógép működtetésére, villamos világításra” kazánház és gépterem is volt a pincében.
Az eladótér, és a kezelő helyiségek mellett egy étterem, “vasúti és fogyasztási-adóhivatal” és vásárfelügyelőség is működött a csarnokban.
“A vámház-körúti épületnek a főkaputól balra eső részében van elhelyezve a vásárfelügyelőség. E hivatal ajtóiból a kicsinyben eladásra szánt terület s annak élelmi szerek szerint való beosztása teljesen áttekinthető.”
A kiskereskedők térfelén a fal mellett zárt húsárusító pavilonok sorakoztak, velük szemben a szabadon álló húsárusító helyek álltak. A húsosok és a középső kocsiút között “zöldség, gyümölcs, sajt, vaj, stb. élelmi szereknek vasból és tölgyfából készült nyilt rekeszei három-három polczczal foglalnak helyet.”.
“A főcsarnok végén vannak a halárúlóhelyek, melyeknek medenczéiben állandóan friss viz kereng.”
“A főcsarnok négy határfala mentén ? a földszint felett 6 méter széles karzat készült. Az épület e részei a vidékről érkező élelmi szereken kívül háztartási czikkek, rövidárúk eladására vannak rendeltetve, a Vámház-körűt felé eső részre pedig virágvásár van tervezve. A karzatra a pinczéből, illetőleg a földszintről négy nagyobb és három kisebb villamos felhúzógép szállítja az árúkat, kis kézi kocsikon az azokat toló munkásokkal együtt. A földszintről a karzatra a pincze kőlépcsőinek folytatásaképen széles vaslépcső vezet kényelmes emelkedéssel tölgyfa-fokokkal.”
Ebből az 1896 novemberében megjelent cikkből az is kiderül, hogy a város már akkor is nagyon büszke volt a Pecz Samu tervei alapján felépült Fővám téri Nagycsarnokra.
Abban az esztendőben májustól októberig az ország ezer éves fennállását köszöntötték a millenniumi ünnepségsorozattal, és “mint műépítészeti jelességet, méltán megcsodálták az ezredévi kiállítást megtekintő külföldi tekhnikusok is” az “óriás nagyságú gyönyörű” Központi Vásárcsarnokot.
A Vasárnapi Újság 43. évfolyamának 47. száma mellett itt kutakodtam:
Nagy Gergely: Budapesti vásárcsarnokok a századfordulótól napjainkig. Veszprém-Budapest, 2002, Magyar Képek Kiadó.
http://mek.oszk.hu – Az ezredév
Címkék: Csarnok tér, Csepel rakpart, Csillag utca, Fővám tér, IX. kerület, lapszemle, Pipa utca, Sóház utca, Vámház körút, vásárcsarnok
