Szállodákkal kísért sétatér gyönyörű kilátással a Dunára és Budára – találóskérdésbe illő leírással ez a pesti Duna-korzó. Hogy mi köze a szépséges rakpartszakasznak a bibliai Noé bárkájához? Egy 1888 augusztusában megjelent újságcikkben rejtőzik a magyarázat: az előkelő városlakóknak ez maradt meg menedékként a meleg napokban. Korábban ugyanis azok az előkelőségek, akik nem vidéki nyaralóikban vészelték át a nyarat a Városligetben is hűsölhettek. De változtak az idők!
A Ligetben már rémes dolgoknak lehet szemtanúja az úri közönség: a kevésbé előkelő városlakók leveszik csizmáikat, és úgy pihennek a Városliget gyepén. Ez pedig nem előkelő szemnek való látvány, marad hát a Petőfi térig tartó Duna-korzó, és a gőzhajózás. A dunai gőzösök fedélzetén vidám élet zajlott nyáron “köröskörül virító ifjú arczokkal”. A Pesti és Budai kikötők között cikázó hajók a magasból nézve olyanok lehettek “mint valami támolygó becsípett óriás, a kinek széles kedvéhez szűk az utcza”. Minden megállóban csakúgy hömpölygött a le-és felszállók tömege.
“De leszáll az est. Lágy szellő támad a hűs Duna felől, felgyúlnak a ragyogó lámpasorok, s a messziről közelgő propeller zakatoló kerekei csobogva hajtják a vizet. … A Margitsziget utolsó hajója hozza födélzetén a kirándulók legkitartóbb csoportját s velők a bevonuló zenekart, melynek felharsanó takarodója tisztán csendül az esti légben. Lassanként eloltják a fényes kávéházak, vendéglők kioszkjaiban a lobogó gáznyelveket…” Elalszik a gázvilágítás, véget ér a meleg augusztusi nap a Duna-korzón, ami “az a Noe bárkája, mely a kánikula özöne elől biztos talajra viszi” a hőség elől menekülő előkelőségeket.
Mint ahogy egy jó nyári naptól nehéz elbúcsúzni, ez az újságcikk sem könnyen ereszti el a kíváncsi olvasót – különösen igaz ez, ha 126 évvel később böngésszük. Az utolsó sorok is tartogatnak még érdekességeket: “Fent a Gellérthegy lejtős oldalában, a Ráczváros apró háztömegei közt homályosan pislog még egy-két gyertyavilág; tompán dübörögve szalad át a gőzös az összekötő vasúti hidon; a pihenő halászbárkákban kialudt a bogrács tüze… Hajtószárt eresztve, lassú baktatással hajt haza az omnibuszos … vérvörös lámpája lomhán közelg a néma éjben…”
A pislákoló gyertyafények forrásait a Tabánban kellene keresnünk, ha állnának még az idetelepült szerbekről elnevezett Rácváros szegényes kis házacskái, görbén kanyargó utcácskái. Első olvasásra elgondolkodtató lehet az is, hogy vajon melyik hídon pöföghettek a Duna-korzó éjszakai csendjében is hallható gőzösök. Megfejtés: Déli összekötő vasúti híd. A Rákóczi híd mellett ma is áll ennek az 1877-ben épült hídnak az utóda. Ez volt a Lánchíd és a Margit híd után Budapest harmadik hídja. (Az Északi összekötő vasúti híd 1888-ban, a régi újságcikk születésének idején még nem állt.)
Források: epa.oszk.hu – Vasárnapi Újság, 1888. 32. szám; budapestcity.org, hu.wikipedia.org.
Címkék: animált gif, Buda, Budapest, Déli összekötő vasúti híd, Duna-korzó, Duna-part, Északi összekötő vasúti híd, Gellért-hegy, Gellérthegy, gif, híd, I. kerület, Margitsziget, Pest, Petőfi tér, Rácváros, rakpart, Tabán, V. kerület, Városliget
