Voltak – nincsenek, eltűntek a festményről az alakok. Ilyen érzés lehet, ha a színházban váratlanul, egy párbeszéd kellős közepén, egyik pillanatról a másikra eltűnnek a színpadról a szereplők. A színészek nélküli üres díszlet látványa persze nem szokatlan dolog, hisz állandó mozgásban vannak, olykor előfordul, hogy kiürül a színpad.
Egy festménnyel azonban más a helyzet, ott aztán nincs mozgás. A festő örökre, és megváltoztathatatlanul rögzítette a pillanatot a vásznon. A múzeum faláról, a könyvek lapjairól mindig ugyanúgy köszön vissza egy-egy kép.
Legalábbis így volt ez a kiváló számítógépes programok előtt. Ma már semmin sem lehet csodálkozni. Azon sem, ha megmozdul egy festmény, és azon sem, ha eltűnnek róla az alakok. Ez a különös játék persze visszafelé is érdekes. Vajon kik, vagy mik népesíthették be az eredeti képet?
Hajdu Bence munkáinak forrása: behance.net.
(a radírok a ludbriko címlapkép kedvéért kerültek a képre, az eredetin nem szerepelnek)
Ha szeretnéd tudni az eredeti képek alkotóinak nevét és a képek címét, vidd a kurzort a képek fölé!
Címkék: Andrea Mantegna, Beato fra Angelico, Claude Lorrain, Csontváry Kosztka Tivadar, festmény, Jacques-Louis David, kikötő, kupola, tér
