64 évig volt féltornyú szegény Petőfi téri templom.
64 év az elég soknak tűnik, jó nagy szülinapi tortán fér el ennyi gyertya. Az épületeknél azonban ez egy kicsit másként van, nekik egy emberöltő meg se kottyan. A mi bicebócánk is elmúlt már kétszáz esztendős. Az ő sorsa két évvel ezelőtt fordult jobbra, amikor is elkezdett kinőni a háborús sérülések miatt elvesztett tornya.
Szépen nőtt, növekedett annak rendje s módja szerint, míg tavaly elérkezett az idő, mikor már nem volt más hátra csak a toronysisak. Jött is egy daru, és a toronyra emelte ezt:
Aztán ennyiben is maradt a dolog. Azóta is folyik a találgatás, hogy most már végleg rendbe jött e a sérült? Direkt ilyen? Befejeződött a gyógyítás?
Nos nem, megmaradt kis bicebócának. Ugyanis ez a valami, ami most látható csak a toronysisak váza.
Valahogy sehogyan sem akar ez a toronydolog összejönni ennek a templomnak. Mióta világra jött, szinte mást sem csinál csak vár rájuk. A kezdeteknél is minden rendben zajlott, csak épp a tornyai maradtak befejezetlenek. Egyesek szerint pont 64 év, mások szerint hetven esztendő telt el, mire 1873-ban először került sisak a tornyokra. Aztán következett 72 boldog, tornyos, sisakos év, majd jött a bicebócaság.
No de bízzunk benne, hogy nem tart már ez sokáig, és hamarosan eljön az a nap, amikor mindkét sisakja olyan lesz, amilyennek Ybl Miklós megálmodta.
Itt jártam utána: budapestcity.org, fovarosi.blog.hu.
Címkék: Petőfi tér, templom, torony, toronysisak, V. kerület
