A lift remek találmány. Még akkor is örülünk neki, ha olyan érzésünk van benne, mintha ketten, esetleg hárman bepréselődtünk volna egy ruhásszekrénybe. Az a fontos, hogy nem kell lépcsőzni. Naponta többször három-négy emeletet megmászni, álmosan, fáradtan, nehéz táskával nem nagy öröm. Persze akkor is morgunk, ha csak látogatóban járunk egy lift nélküli házban. Mondjuk én vidáman szedtem a lépcsőfokokat, mikor először ebben a Hungária körúti házban jártam, hisz a barátnőmhöz igyekeztem egy jó kis csajos beszélgetésre.
Lelkes voltam, de edzett nem, úgyhogy valahol félúton lihegve álltam meg, és felnéztem, mennyi van még hátra. A látvány elég volt ahhoz, hogy villámgyorsan felérjek. Egy kissé leharcolt külsejű budapesti gangos házban ilyen kincs lehet? ? gondoltam, és ámulva néztem a lépcsőház mennyezetének falfestését.
Lefele jövet aztán alaposabban szétnéztem, úgy voltam vele, hogy ahol egy ilyen szép dolog van, ott biztos akad több érdekesség is. Nem tévedtem.
Tehát, ha lift nélküli házban jártok, egyrészt gondoljatok arra, hogy a napi sport egy része le van tudva, másrészt nézelődjetek. Rövidebbnek tűnik így a lépcsőzés is, és nem lehet tudni, melyik ház rejt hasonló csodákat. Ja, és ha ilyesmi látványban van részetek, arról mindenképpen írjatok!
Címkék: ajtó, Budapest, cementlap, falfestmény, Hungária körút, lépcsőház, mennyezet, padlóburkolat, XIV. kerület
