“Budapest ház- és palotatengerébe nem jönnek el a fecskék, még kevésbbé a gólyák a tavaszt hirdetni, de azért a főváros lakóinak sem csupán a naptár adja hirűl, hogy ime, közeledik a várva-várt, kedves tavasz.”
Palotatenger? Ugye furcsán hangzik. Ám 110 évvel ezelőtt, még másként festett Budapest. Persze nem kacsalábon forgó épületekre kell gondolni, hanem arisztokraták, nemesek és gazdag polgárok otthonaira, melyek közül sok ma is látható. Egy kupacban legtöbb a Nemzeti Múzeum mögötti területen, amit úgy is hívnak, hogy Palotanegyed.
A fővárosi tavaszkezdetről mesélő, 1905-ben született újságcikkben nem csak ez az egy furcsaság tűnik fel. A cikk szerzője számba veszi, kik a városi tavasz hírnökei. Elsőként a gallyazó embereket említi. Ők azok, akik a főváros kertészének megbízásából megmetszik az utcák, terek fáit. Rendet csinálnak “mint mikor a közeli ‘fodrász-terem’ mestere rendbe szedte a kezére bízott makacskodó hajfürtöket.”
A gallyazókkal egy időben jelennek meg a külvárosi virágárus asszonyok. Ők kék ibolyát árulnak, ami “nem a szabadban termett még, hanem holmi kis kezdetleges üvegházban, valahol a Városmajor környékén.” (Ma már persze a Városmajort nem neveznénk külvárosnak.)
A fenti képen a Kossuth Lajos utca nyüzsgése látható. Megtudhatjuk a 110 éves írásból, hogy az utca akkoriban “valóságos korzóvá fejlődött, a hol még a szebb téli napokban is csak úgy hullámzik a közönség. Hát még a mint a tavasz kezd mutatkozni! Ekkor már nem csak a számuk szaporodik meg, hanem élénkebbek, vidámabbak lesznek a sétálók, a kiknek soraiban itt-ott már tavaszias ruhák is kezdenek feltünedezni.”
És igen, végre elérkeztünk a vándor virslishez. A virsliárus egész évben kínálja a főtt virslit és az óriás kifliket, de hidegben bent a házak között, utcasarkon táborozik. Ám amint meglátja a tavasz városi hírnökeit “neki is rögtön felpezsdül a vére s eddigi utczasarkát elhagyva, kifelé igyekszik a Városligetbe, vagy legalább valami nagyobb tér környékére. “
Rögtön meg is jelennek körülötte a gyerekek, akik “a téli hosszas bennlét után örvendezve futkároznak, játszszák a ‘kinn a bárány benn a farkas’-t”. A nagy játékban megéhezve aztán, örömmel szaladnak a vándorvirslishez. “De mégsem ők a legjobb fogyasztók. Mert sok köztük a válogatós uri gyerek, a kik egyebet, jobbat is kaphatnak otthon.” A babakocsit tologató dadák, a gyalog- és lovas vitézek és a kevésbé jómódú “különféle fővárosi alakok” a virsliárus legjobb vevői.
A fővárosi tavaszhírnökök sorát a léggömbök zárják. Míg falun a tavaszi égen papírsárkányok, lármás madarak, gólyák hirdetik a tavaszt, addig a “főváros fölött terjengő füstös levegőnek” csak egy-egy lufi jut. “Az ősz óta nem látott apró léggömbök is elő kerülnek. Ezek a fővárosi gyerekek sárkányai. Néha elszabadul egy-egy s százával bámulják a sétálgató felnőttek is, a mint lassan tovalebeg a magasságban.”
Az idézetek és archív képek forrása a “Tavaszkezdet a fővárosban” című újságcikk, ami a Vasárnapi Ujságban jelent meg 1905. március 26-án. A Vasárnapi Ujság digitalizált évfolyamai az epa.oszk.hu-n olvashatók.
Címkék: Budapest, Duna, Duna-part, Kossuth Lajos utca, Városliget
