A kérdés tehát az, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőiről látszott-e a Széna tér?
A válasz: igen. Persze van egy kis trükk a dologban. Természetesen nem arról van szó, hogy szabad szemmel el lehetett látni Budáig, a mai Széll Kálmán (nemrég még Moszkva) tér szomszédságában lévő Széna térig. 1874-ig ugyanis a Kálvin teret hívták Széna térnek. Ide, a pesti városfalon kívül eső területre vezetett az alföldről Pestre érkezők útja. A városfalon négy kapu volt, a legfontosabb országrészek felé futó utak számára. Itt volt az egyik, a Kecskeméti kapu. Ebben a csomópontban, a kapu előtt vásártér alakult ki. Ez volt a Széna-és disznókereskedők tere, majd a XIX. század közepétől Széna piacnak hívták, 1866-tól pedig Széna tér volt a neve.
Miután most már tudjuk, hogy merrefelé is kell nézelődni, azért marad még egy kérdés. Nézzétek csak:
Bizony, bizony a fák. A Nemzeti Múzeum építése 1847-ben fejeződött be. Pollack Mihály nem csak az épületet tervezte meg, hanem szép parkot is álmodott köré. Ám először pénzhiány, aztán a forradalom miatt majd csak 1855-ben kezdődött el a parkosítás.
Semmi sem állt tehát a tekintet útjába. Persze ezek a napok 164 évvel ezelőtt nem a tétlen nézelődésről szóltak, különösen azokon a bizonyos lépcsőfokokon nem. Minden bizonnyal a Széna piac élete is kizökkent megszokott medréből.
Azért az olcsó, piaci konyha, a lacikonyha valószínűleg nyitva volt. Ha igen, bizonyára ott ténferegtek körülötte a lacibetyárok is – olyan nincstelenek, akik arra vártak, hogy jobb módú ismerőseik megvendégeljék őket.
Az 1700-as évektől működő vásártéren még 26 éven át folyt a zajos piaci élet. Miután áthelyezték Budára a szénapiacot, a sátrak lassan eltűntek és elkezdődött a tér új élete. Továbbra is nyüzsgő volt és zajos, de már nagyvárosi.
Itt olvastam utána: hu.wikipedia.org, mek.niif.hu, taj-kert.blog.hu, budapestcity.org
Címkék: Budapest, Kálvin tér, Kecskeméti kapu, Magyar Nemzeti Múzeum, Széna piac, Széna tér, városfal, városkapu